Tápió-vidék Települések Tápiómenti Területfejlesztési Társulás Tápió Közalapítvány Tápió-Hajta-vidéke Tájvédelmi Körzet Eseménynaptár Turizmus Helyi hírek - Tápiómenti 2 hetes Linkek Vendégkönyv			TURISZTIKAI SZERVEZETEK A TÁPIÓ-VIDÉKEN   A vidéken két turisztikai szervezet, a Tápiószelei Természetbarát Klub, és a Tápió Turisztikai egyesület működik.     TÁPIÓSZELEI TERMÉSZETBARÁT KLUB   A Tápiószelei Természetbarát Klub tevékenysége: Az 1998-ban jogelőd nélkül megalakult civil szerveződés fő feladatának tekinti túrák szervezését, épített és természeti értékeink megóvását nemcsak Tápiószelén, hanem a közvetlenkörnyezetében a Tápió-vidéken is. Megalakulása óta jó kapcsolatokat ápol a régió turisztikai és természetvédelmi szerveze-teivel és a helyi általános iskolával. Részükre évente a Föld Napja és a Madarak- és Fák Napja alkalmával, pedagógusok közreműködésével tájékozódási vetélkedőket rendeznek. 1999-ben KINCSEM születésének 125. évfordulója alkalmából országos kiírásban meg- hirdetett gyalogos teljesítménytúrájukon 335-en vettek részt az ország legkülönbözőbb részeiből. Az évente megrendezett túrán résztvevők száma évről évre növekszik. 2002-ben a történelmi Sóúton (Szolnok és Tápiószele között) és Csemő környékén a Virágünnep alkalmából indítottak évente ismétlődő túrákat országos kiírásban. Megalakulásuk óta minden évben kerékpáros emléktúrát szerveznek április 4-én Tápióbicskére, a csata történelmi emlékhelyeinek felkeresésére és részt vesznek az ünnepségen. 1999 óta Tápiószelén minden év május utolsó hetében Blaskovich Napok kerülnek megrendezésre, minden évben társrendezői ezeknek a rendezvényeknek éjszakai túrák, a Kihívás Napjához is kapcsolódó kerékpáros körtúrák és videó vetítéses élménybeszámolók formájában. 2001-ben társrendezői voltak a Pest megyei Természetbarát Szövetség 50 éves jubileuma alkalmából megrendezett találkozónak; ekkor indították útjára a Tápiómente turistája elnevezéssel pecsételős túramozgalmukat. Taglétszámuk évről - évre nő, akik részt veszek hazai teljesítménytúrákon, évente két külföldi- és tucatnyi belföldi önköltséges autóbuszos- és négy InterCity túrán, melynek során megismerik hazánk legkülönbözőbb vidékeit. A Tápiószelei Természetbarát Klub 2003. évi eseménynaptára: 2003. február 1.: HÓTAPOSÓ SÓÚT -TÚRA - gyalogos nyílt nevezéses 33 km-es teljesítménytúra célja Szolnok Víg Bakter söröző 16 km-es túra Pokoltanyán át vezet. Cél: Tápiógyörgye vasútállomás Rajt: 7.30-9.00 Tápiószele, Művelődési Ház 2003. március 22.: KINCSEM 25 ÉS 40 Gyalogos teljesítménytúra A két túra a Kincsem Lovasparkban találkozik, ahol a túrázók megtekinthetik a lovasparkot, a Kincsem Múzeumot, valamint egy lovasbemutatót. Rajt: 6.30-9.00 Tápiószele Művelődési ház 2003. április 4. TÁPIÓBICSKEI CSATA NYÍLT KERÉKPÁROS EMLÉKTÚRA Az 50 km-es kerékpártúrán résztvevők megtekinthetik az 1849-es dicső tavaszi hadjárat emlékhelyeit, résztvesznek a helyi ünnepségeken, megtekintik a csataimitációt a honvéd emlékműnél. Majd Nagykátára illetve Tápiószelére kerekeznek. Rajt: 10.30 óra Tápiószele, Fehér Akác étterem előtti parkoló 2003. május 23. 20.00 óra: CSILLAGFÉNYTÚRA - gyalogos nyílt túra a Blaskovich napok keretében. A 16 km-es gyalogos túra résztvevői a Kláratelepi erdőben a kilátóhoz tesznek kirándulást, ahol rövid csillagászati ismereteket kaphatnak a résztvevők egy amatőr csillagásztól. Visszaérkezés Tápiószelére éjfél és 1 óra között. 2003. június 21.: SZENT IVÁN ÉJI SÓÚT TÚRA - gyalogos, nyílt, nevezéses túra A 33 km-es éjszakai túra a történelmi Sóúton vezet Tápiószelére Rajt: 21.00-22.00 Szolnok vasútállomás utascsarnok Célja a Kőhídnál lévő Faház bisztró másnap hajnali 2.00 és reggel 7.00 között. A túrákról érdeklődni a Tápiószelei Természetbarát Klub telfonszámán lehet: Telefon: (53) 38 03 46       TÁPIÓ TURISZTIKAI EGYESÜLET   Programok: Kincsem Túra egy egynapos kulturális és gasztronómiai program. Egész évben látogatható. A Kincsem-túra bemutatja a világ legeredményesebb versenylovát - a Tápiószentmártonban született - Kincsem ( 1874-1887 ) - szülőföldjét, a Tápió-mentét. A programot diákoknak tantestületeknek, nyugdíjas kluboknak, valamint különböző civil szervezeteknek és baráti társaságoknak ajánlják. Érdeklődni Dusek Lászlónál lehet: Telefon: (29) 42 38 9       JELZETT TURISTAUTAK   Itt a vidék jelzett turistaútjait fogjuk ismertetni     TANÖSVÉNYEK   Tanösvények a vidéken     SZIKI TANÖSVÉNY     Sziki tanösvény A tanösvény Farmos belterületén, a vasútállomástól a település központja felé vezető úton 300 méter megtétele után balra nyíló, két beépített telek közötti területről indul. A műút mellett egy nyitó tábla fogadja az érdeklődőket. A szikes területén a szikesedés különböző fázisait, valamint a jellemző növény- és állatfajokat ismertető táblák kerültek kihelyezésre. A szikes szó hallatán szinte mindenkinek a kietlen alföldi pusztaság jut az eszébe. Élettelen, semmirekellő rónaságnak gondoljuk, amely azonban a magyar nép életében fontos szerepet játszott, illetve játszik napjainkban is. A múlt századi hatalmas nyájak, gulyák, ménesek, a vonuló vízi- és pusztai madarak milliói, vagy a szikesekről összesöpört, mosásra használt szóda mind-mind összekötötték a régmúlt korok embereit a szikesekkel. És mi a helyzet napjainkban? A látszólagos élettelenség mögött roppant gazdag növény- és állatvilág bújik meg, amely a természeti értékek utóbbi időben tapasztalt felértékelődésével párhuzamosan nemzeti örökségünk rangos tagjává tette szikeseinket. Magyarország területén az "ősszikesek" a jégkorszak után beköszöntő száraz-meleg időszakban, a mogyorókorban jöttek létre. Az arra megfelelő helyen a nagy sótartalmú, magasban lévő talajvíz az erőteljes párolgás következtében a talaj felszíne felé vándorolt, ahol a sók kiváltak. A nagy folyók, elsősorban a Tisza évenkénti áradásai azonban rendszeresen átmosták ezeket a talajokat, megakadályozva a szikesedés terjedését. A folyószabályozások után a hatalmas árterületek kiszáradtak, szikes területeink nagysága pedig megsokszorozódott. Az így kialakult másodlagos szikesek növény- és állatfajok általi benépesülése a szomszédos ősszikesekről néhány évtized alatt lezajlott, egymástól való elkülönítésük szinte már lehetetlen. A magyarországi szikeseket a sókiválási szint talajfelszínhez viszonyított elhelyezkedése alapján két fő csoportba soroljuk. A Duna-Tisza közi és a Kisalföldi szoloncsákos szikesek esetében a sókiválás közvetlenül a talajfelszínen történik, míg az elsősorban a Tiszántúlra jellemző szolonyec szikesek esetében a sós réteg a felszín alatt 20-30 cm-rel helyezkedik el. Érdekes, hogy a Tápió-vidékén e két fő szikes típus - szinte egyedülálló módon - egymás mellett fordul elő. A Farmos környékén előforduló szikesek nem ismeretlenek a kutatók számára. Boros Ádám (1900-1973) századunk egyik legkiválóbb botanikusa az 1920-as években így írt erről a területről: ha szép formájú szikeseket akarnak látni, ilyen célra alkalmas Farmos vidéke, Nagykátán túl [...] E formációk bemutatására, egyetemi s más tanulmányi kirándulások tételére, kezdők s külföldiek tájékoztatására Farmost melegen ajánlhatom". A tanösvény állomásai: 1. Nyitó tábla: "Farmosi szikes" Bemutató Ösvény 2. tábla: A természetjárók aranyszabálya "Semmit ne vigyünk a természetbe, és ne is hozzunk el onnan semmit!" Tehát ne tépjük le a növényeket, ne háborgassuk az állatokat, ne szemeteljünk és ne hangoskodjunk. A Bemutató Ösvény hossza 800 méter, időtartama 30 perc. A szikes talaj sérülékenysége miatt az ösvényt kérjük ne hagyják el. 3. tábla: Magyar sóvirág Szikes területek jellegzetes nyárvégi növénye, mely egy hazákban ritka csoportba, a kékgyökérfélék családjába tartozik. Törzsalakja szibériai elterjedésű, Magyarországon előforduló változata valószínűleg a jégkorszak után települt be keleti irányból, majd vált önálló alfajjá. Vastag, bőrnemű levelei közül kiemelkedő hosszú szárán szép lila virágok ülnek, amelyek színüket szárazon is megtartják. Ma még sokfelé előfordul, bár állományait a virágszedők folyamatosan gyérítik. Mediterrán eredetű rokonait több színváltozatban is termesztik, ezeket virágboltokban könnyen megvásárolhatjuk. 4. tábla: Orvosi székfű A kamillának is nevezett orvosi székfű legnevezetesebb gyógynövényeink közé tartozik, illóolaj-tartalma miatt már az ókor óta használják a népi gyógyászatban. Bár sokféle termőhelyen találkozhatunk vele, például a csapadékos dunántúli területeken gyomnövényként viselkedik, igazi élőhelye a szik. A szikes talajokban feldúsuló változatos vegyületeknek, ionoknak köszönhetően hatóanyagtartalma itt a legnagyobb. Első példányai már áprilisban megjelennek, és virágzása egész augusztusig eltart. Jellegzetes, kissé fanyarkás illata hozzátartozik a szikesek mindennapjaihoz. 5. tábla: A szikesek formakincse Magyarországon nincsenek több ezer méteres hegycsúcsok, mély szurdokvölgyek, látványos vízesések. Úgy is mondhatjuk, hogy hazánk nem bővelkedik földrajzi nagyformákban. Más a helyzet a domborzati kisformákkal, melyek alföldi területeink igazi különlegességei. Ezek közül is kiemelkedik a szik formakincse. Folyóvölgyekhez hasonló erecskék, meredek sziklafalakat idéző padkák, fennsíkokat utánzó hátak jelennek meg előttünk, persze csak centiméteres nagyságrendben. Olyan, akár egy terepasztal. Ennek a különleges világnak a kialakulásában a természeti tényezők, valamint az emberi hatások együttesen játszanak szerepet. A szikes talajokban jelen levő mész a csapadék hatására kioldódik, a talaj szerkezete tönkremegy, amelynek eredményeként a felszínen kis mélyedés, sziktöbör jön létre. Évtizedek, évszázadok alatt ezek a töbrök növekednek, összekapcsolódnak, peremeiken padkák alakulnak ki. Ezek a lepusztulás - elsősorban nagy esőzések során folyóvíz hatására - folyamatosan hátrálnak a még épen maradt hátak rovására. A folyamatot az állatok, elsősorban a csoportosan legeltetett háziállatok, tiprása nagyban felgyorsíthatja. Négy nagyobb szikformát különböztethetünk meg: szikhát, szikpadka, vakszik, szikfok. A köztük lévő szintkülönbség csak néhány centiméter, ami mégis hatalmas eltéréseket okoz a talaj sótartalmában, a víz és hőháztartásában. Ezzel magyarázható a sziki növényzet nagymértékű mozaikossága. 6. tábla: Szikhát A szikhát talaja még jó minőségű, humuszban gazdag és benne viszonylag mélyen található a sókiválás szintje. Növényzete viszonylag zárt, az igazi sókedvelő növények általában hiányoznak. Az itt található fajgazdag növénytársulás neve szikes puszta rét, amelynek fő növényfaja a csomókban növő, ősszel vörös színt öltő vörösnadrág csenkesz. 7. tábla: Szikpadka A szikpadka a lepusztulás színtere, emiatt zárt növénytakaró itt már nem jön létre. A talaj sótartalma igen nagy, a sókedvelő és sótűrő növényfajok száma jelentős. A csupasz felszínen gyakoriak a különböző moha- és zúzmófajok. Az itt található növénytársulást szikpadkagyepnek hívjuk. Legjellegzetesebb növénye a fűszeres illatot árasztó sziki üröm. 8. tábla: Vakszik A vakszik a szikesek legszélsőségesebb termőhelye. A messziről fehérlő sókiválás közvetlenül a felszínen van, amit már kizárólag csak a sókedvelő, félsivatagi körülményekhez alkalmazkodott növények viselnek el. A vakszik növényzet legfontosabb tagja a nyári szárazság után megbokrosodó, heverő szárú bárányparéj. 9. tábla: Szikfok A nagy sótartalom mellett a legmélyebben fekvő szikfok jellegzetessége a viszonylag hosszú ideig tartó vízborítás. Június végére azonban ez a térszín is kiszikkad, ezért a sivatagos területek időszakos tavai. A szikfok területek jellemző növénye a sziki mézpázsit, amely csak a Kárpát-medencében fordul elő. Az ilyen fajokat hívjuk bennszülött növényeknek. 10. tábla: Pozsgás zsázsa A keresztesvirágúak családjába tartozó pozsgás zsázsa igazi sztyeppnövény, elterjedési területe a Kaszpi-tengertől a Kárpát-medencéig tart. Tőlünk nyugatabbra már nem fordul elő. Hazánkban elsősorban a Duna-Tisza közi és a Fertő-tavi szikesek szélsőséges, már-már félsivatagi termőhelyein találkozhatunk vele. Nevét vastag, pozsgás, a vízraktározás céljait szolgáló hamvasszürke leveleiről kapta. Fehér virágait május végén, június elején hozza, csatlakozva a szikesek kora nyári virágpompájához. Ilyenkor a szőnyegszerűen virágzó zsázsák már messziről kirajzolják a legszikesebb területek határát. 11. tábla: Villás boglárka Magyarországon húsz felett van a sárga virágú, főleg tavasszal és nyár elején virágzó boglárkafajok száma. Ezeket sokszor tévesen gólyahírnek hívják. Közös jellemzőjük, hogy mérgező vegyületeket tartalmaznak, ezért a legelő állatok elkerülik őket. Bizonyos fajoknál a termés érdes, tüskés, ami felsértheti a takarmányozott állat nyálkahártyáját. A villás boglárka szikes területeink jellemző növénye. Leggyakoribb a Tiszántúlon, míg az ország nyugati területeiről hiányzik. Nevét erősen szeldelt, villához hasonló leveleiről kapta. Gyökere jellegzetesen koloncos. 12. tábla: Vöröshasú unka Mocsaras területeink tavaszi hangulata elválaszthatatlan a sok száz vöröshasú unka alkotta kórus monoton koncertjétől. Egyik legszebb békafajunk, hasi oldala téglavörös alapon fekete mintás. Szinte egész életét a vízben tölti, a szárazulatra ritkán merészkedik. Ilyenkor ha támadás éri, akkor hátára fordul és halottnak tetteti magát. Bőre tele van mérgező anyagokat kiválasztó mirigyekkel. Elsősorban alföldi területeinken fordul elő, míg középhegységeinkben rokona, a hozzá sokban hasonló sárgahasú unka helyettesíti. A két faj elterjedési területeinek határán keveredés, hibridizáció is előfordul. Ne feledjük, Magyarországon minden kétéltű védett! 13. tábla: Zsióka Szikes mocsarak és vízállások társulásalkotó növénye a zsióka, vagy sziki káka. Hazánkban még gyakorinak mondható, bár legszebb alföldi állományait a 90-es évek aszályos időjárása erősen megviselte. A többi hasonló sásnövénytől háromszög keresztmetszetű szára különbözteti meg, míg messziről a zsiókásokat haragoszöld színükről ismerhetjük fel. Kozmopolita fajta, Eurázsián kívül a föld számos pontján előfordul. Indiában termését megőrlik és liszttel elkeverve ételként fogyasztják. Magyarországon korábban a szárából készítettek jó minőségű kötelet. 14. tábla: Sziki őszirózsa Elsősorban az európai tengerpartok sós fövenyének növénye, de ennek ellenére a tengerektől távol eső Kárpát-medencei szikes területeken is előfordul. Itteni alaját az evolúció során kialakult önálló alfajnak tekintik, ezért olvashatjuk latin nevében a pannonicum szót. Más vélemények szerint azonban magjai a vonuló vízimadarak közvetítésével kerültek el hozzánk. Mivel a fészkesvirágzatúak családjába tartozik, ezért lila és sárga szirmai valójában önálló virágok, míg csészelevelei a virágokat tartó fészek pikkelyei. Szeptemberi virágzása a szikesek őszi képének egyetlen üde színfoltja. 15. tábla: Kék moszat A szikesek talán legérdekesebb életmódú élőlénye a Nostoc commune elnevezésű kékmoszat. Telepei gyöngysorszerűen elhelyezkedő sejtekből épülnek fel, melyek nedves időjárás esetén megduzzadnak. Ilyenkor zöldes színű, kocsonyás formában figyelhető meg a csupasz térszíneken. A nyári forróság beköszöntével aztán drámai változás következik be. A telepek teljesen kiszáradnak, papírvékony fekete hártyaként összependerednek. Azt gondolnánk, hogy a kékmoszatok elpusztultak, de csak élettevékenységüket függesztették fel várva az újabb csapadékos időjárás megérkezését. 16. tábla: Agárkosbor Az emberek többsége egzotikus, csak a trópusokon előforduló növényeknek tartja az orchideákat. Kevesen tudják, hogy hazánkban közel hatvan fajuk fordul elő, köztük a még gyakorinak mondható agárkosbor. Virágai legtöbbször bíborszínűek, de előfordulnak világosabb, sőt fehér színű egyedek is. Változékonyságára utal tudományos neve, amely a görög "moros", magyarul "bolond" szóból ered. Az élőhelyekben nem válogat. A hegyi rétektől a szikes gyepekig sok helyen előfordul. Megtelepedésének előfeltétele az apró kosbormagok csírázásában szerepet játszó talajlakó gombák jelenléte. Magyarországon minden orchideafaj védett! 17. tábla: Imádkozó sáska Az elsősorban trópusi elterjedésű fogólábúak egyetlen hazai képviselője az imádkozó sáska, vagy ájtatos manó. Érdekes, hogy rendszertanilag közelebb áll a csótányokhoz, mint a valódi sáskákhoz. Nevét jellegzetes tartású fogólábként működő elülső végtagjairól kapta. Félelmetes ragadozó, zsákmányát bevárja, majd hirtelen mozdulattal ragadja meg. A rejtőzködés nagymestere, színe a környezettől függően az élénk zöldtől a világosbarnáig változhat. Nősténye termetesebb, sőt párzás után a hímet rendszerint jóízűen felfalja. Ha megijesztik, szárnyait potrohához dörzsölve sziszegő hangot hallat. Védett! 18. tábla: Szikiürömbagoly A Magyarországon előforduló lepkefajok 95%-a éjszakai életmódot folytat, így legtöbbjük elkerüli az emberek figyelmét. Közülük is igazi ritkaság a bagolylepkék családjához tartozó szikiürömbagoly. Fő előfordulási helye a Turáni alföld és a Kaszpi-tó vidéke, míg magyarországi állománya ettől teljesen elszigetelődve, önálló alfajt alkot. Utóbbit a Tiszántúlon Kenderes környékén írták le, Farmos közelében a közelmúlt kutatásai bizonyították be előfordulását. Bár nem védett, mégis a magyar fauna egyik állatföldrajzi szempontból legértékesebb tagja. 19. Egy kis természetvédelem Az eddigiekből kitűnik, hogy szikeseink egyedülálló és megismételhetetlen értékei ennek a kis országnak. A Kárpát-medencei szikesek a Kelet-európai styeppek legnyugatibb képviselői, ilyen tekintetben igazi európai kuriózumok. Számos olyan növény- és állatfaj előfordulása kötődik ezekhez az élőhelyekhez, amelyek itt alakultak ki a magyar alföldön, és máshol a világon nem fordulnak elő. Emellett mindenképpen meg kell említeni a szik gazdag formakincsét, amely a maga nemében ugyancsak különleges földtani értéket jelent. A magyar természetvédelem történetében is központi szerepet játszanak a szikesek. Első nemzeti parkunk, az 1973-ban megalakult Hortobágyi Nemzeti Park biztosítja az ország legnagyobb összefüggő szikesének a védelmét. Ezen kívül még három nemzeti park területén vannak nagyobb szikesek: Kiskunsági, Fertő-Hanság, Körös-Maros Nemzeti Park. A védetté nyilvánításból a farmosi szikesek sem maradtak ki, fontos részét képezték az 1978-ban megalakult természetvédelmi területnek, amely aztán beleolvadt az 1998 nyarán megalakult Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzetbe, aminek eredményeként értékei már országos védelemben részesülnek. Természetvédelmi kezelését a budapesti székhelyű Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság végzi. Bár a hivatalos és civil természetvédelem a természetszerető emberek segítségével sokat tesz szikeseink védelméért, mégis számos negatív példával találkozhatunk akár szűkebb környezetünkben, Farmos környékén is. Védett szikes gyepeket szántanak fel, figyelmen kívül hagyva a nem megfelelő talajadottságokat, traktorok, terepjárók vágják össze széles kerekeikkel a szikes gyepet. Évtizedek alatt be nem gyógyuló sebeket okozva illegális gyógynövénygyűjtők háborgatják védett madaraink költőhelyét, néhol pedig növekvő szeméthegyek és gyomtengerek jelzik az emberi nemtörődömséget és ostobaságot.     NŐSZIROM TANÖSVÉNY   A Nőszirom tanösvény bemutatása       FEHÉR GÓLYA TANÖSVÉNY     A Fehér gólya tanösvény bejárata A 4 megállóhelyet tartalmazó tanösvény a Tápió-patak mentén, a különböző vizes élőhelyek bemutatásra létesült széles társadalmi összefogás révén. Nyomvonala Tápiószelén a főút mellől, a Néprajzi Háztól indul és a patak jobb partján halad Tápiógyörgye irányába. Külön jelzése – a patakig elirányító fából készült kis útirányjelző táblákon kívül - nincs, mivel végig a gáton vezet. A Néprajzi Háznál villanyoszlopra erősített tábla hívja fel a figyelmet a tanösvényre, és ott található a nyitó táblája is, míg a többi a patak mentén került kihelyezésre. A WWF Magyarország 1999-ben indította el a "Kisvizek védelme" című programját. Ennek célja az országban található kisméretű, legfeljebb hat hektáros állóvizek feltérképezése, védelme rehabilitációval, mint pl. tanösvények létesítésével. A XIX. századi folyamszabályozások óta erősen lecsökkent a vizes élőhelyek száma. A beépített területek növekedésével és a felelőtlen emberi tevékenységekkel (engedély nélküli hulladéklerakás, vízsszennyezés) a probléma tovább fokozódik. A megmaradt vizek, vizes területek védelme a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából kiemelkedő jelentőségű, mert számos állat- és növényfajnak nyújtanak szaporodó-, táplálkozó- és búvóhelyet. A "Kisvizek védelme" program keretében épített tanösvényen végigjárva az érdeklődők megismerkedhetnek a Tápió-patak menti élővilággal. A Tápió-patak a Monor-Irsai dombvidéken Isaszegnél ered, és 59 kilométernyi vándorút végén éri el a Zagyvát. A Tápió mély völgyeket vájt a dombokba, a síkvidéken pedig mocsarakat, lápokat táplált árvizeivel. Ám - az összes alföldi vízfolyáshoz hasonlóan - a Tápiót is utolérte a vízrendezés. Az addig kanyargós, lomha, szétterülő patakot kiegyenesítették, vizét gátak közé szorították, de a víz tisztaságának köszönhetően még így is gazdag élővilággal rendelkezik. Érdekesség, hogy a Tápióban a kövi, a vágó és a réti csík is megtalálható. Napjainkban Alföldünk legnagyobb részét szántók borítják. E kultúrtáj szegényes adottságaihoz kevés élőlény tudott alkalmazkodni, ám ha a gazdálkodók ügyelnek arra, hogy a természetet a lehető legkisebb mértékben zavarják, akkor meglepően sok növény és állat élhet a kultúrnövények "társbérletében". A szántókat elválasztó mezsgyék, fasorok, sövények amellett, hogy megtörik az óriási táblák egyhangúságát, az állatok számára is rendkívül fontosak. Itt találnak menedéket a fácánok és a foglyok, a fasorokban vércsék és egerészölyvek fészkelnek, míg a cserjékben énekesmadarak élnek. Ezek az állatok rengeteg kártevőt pusztítanak, így jelentős hasznot hajtanak a gazdálkodóknak. Valaha az Alföld változatos erdős, ligetes táj volt, de legnagyobb részén hatalmas mocsárvidék terült el. Mára a mocsarak jó részét lecsapolták, kiszárították, csak itt-ott maradt meg egy-egy kicsinyke darabkája. Pedig ezek az állandó vízborítású területek nemcsak a növények és állatok számára voltak nélkülözhetetlenek. Olykor egész falvakat tartott el egy mocsár élelmet, építőanyagot, sőt ha kellett búvóhelyet is biztosított az emberek számára. A mocsárban békák, teknősök, siklók találnak menedéket, a sűrű nád közt nagy kócsagok, bölömbikák és törpegémek fészkelnek, szárcsák, vízityúkok keresik táplálékukat és itt él a mocsarak ragadozója a barna rétihéja is.
	Vissza Lap tetejére
	Tápiómenti Területfejlesztési Társulás 2760, Nagykáta Dózsa György u. 2. Tel.: (29) 64 0061 Tel./fax: (29) 64 00 60 E-mail: tapio.fejl@mail.datanet.hu Copyright © 2003 Szelényi Dániel